vezetői szerepemről

Joós István képe

Szia Flóra!

Örülök a hozzászólásodnak, sőt hálás vagyok, mert megfogalmazott érzésekre sokkal könnyeb válaszoljak, mint kimondatlanokra.

ad 1
Nincsen relevánsabb, mint az egyetlen ember. Mind az egyetlen ember útját járjuk, és ezen az úton élünk meg tapasztalatokat, gyakran a komoly válságokból tanulva a legtöbbet, amit időszakosan evolúciós ugrások követnek. Ezt látom. Ilyen a magzat születése, aztán gyermekként egyik napról a másika járni kezdünk, majd beszélni, majd elvesztjük a tejfogainkat, majd pubertás, stb ... viszonylag rövid, általában fájdalmas átmeneti idők – válságok – nyomán olyan szintekre lépünk-ugrunk, amikről nézve világos, hogy az előzőző szinten még tökéletes megoldás már teljesen elavult, azonnal el kell hagyni, tovább időszerű lépni. A fejlődés nem lineáris. ... Ráadásul egy meghaladott állapot fenntartása mélyülő válságot, tehát: növekvő szenvedést okoz, ami, igen, tessék észrevenni: JÓ. ... Jó, mert mutatja, hogy megérett a helyzet, időszerű a változás – és általában a lépés iránya is egyértelmű, ha ezt megértve képes vagyok elfogadni, hogy visszafelé nem léphetek, bármennyire is szeretnék. ... Csodák. Valóságos csodák várnak, ha ez sikerül. Lépni. Igen. A félelmek FELÉ, ami igen, gyakran még nagyobb sötétség, és fáj, de ARRA a pirkadat. Át KELL menni a lélek sötét éjszakáján – bízva, BÍZNI. ... Érdemes. Tanusítom. Csodák várnak!

ad 2
Tűnhet úgy, hogy döntéseimmel kényem kedvem szerint rángatok több ezer embert, azonban fontos látni, hogy ez nem lehet másként. Végül mindig egy ember dönt, ezért meghatározó a fej, bármekkora is egy szervezet. Másrészt a Közösség alapítójaként ugyan egyetlen ember vagyok, aki egy csak általam megtapasztalt konkrét helyzet-fejlődés-folyamban élek, azonban ebben szerintem a kibontakozás a lényeg, aminek én is csak helye-eszköze vagyok. Így univerzális mégis az Egy ember. Mert az Egy Emberi kibontakozás zajlik mindannyiunkban. Az EGYetemes. ... A Szívesség Közösség három éve során több evolúciós urgáson is átmentünk. Mindig úgy történt, hogy már nem jó, ami van, érzem, nem megy, döcög, köhög, FÁJ ... aztán valahol fény gyúlik, bekúszik egy eszme, egy mód, egy lehetőség ... és TUDOM, hogy az a jó, hogy időszerű, hogy az következik, hogy változtatni kell. Nem mert logikus, gyakran az, de mégsem ezért. Hanem mert tudom, hogy jó és időszerű. ... Az ilyen dolgokat felelősségem megvalósítani. Egyedüli embereként döntök erről, többekkel konzultálva. Mert ez a dolgom. Senkinél nem vagyok sem több sem jobb sem értékesebb, csak EZ a funkcióm. A keretek. A jelenlét. Az evolúciós ugrások – igen, akár ellenkező vélemények ellenére is, NEM tarthat vissza, ha a nyugodt derűt érzem, akkor JÓ a lépés és lépni kell, nem alkudhatok meg, és nem halogathatok. Már tudom ezt, mert próbáltam: a megalkuvásból sokkal nagyobb szenvedés lett.

ad 3
Egyáltalán nem kell utánam jönni. Sőt. Kimondottan óva intek mindenkit. Egyáltalán nem sétagalopp ugyanis amerre haladok, kemény tájak, magas csúcsok, mély szakadékok, és persze lankás zöld mezők is. Változik, állandóan. És igen, zuhanok is, és töröm magam és fáj. Időnként. Másrészt adottság vagyok. Tehát lehet engem nem elfogadni vezetőként. Abszolút. De ettől még tény, hogy ez a Közösség úgy indult, hogy teljesen egyedül léptem egyet, elindultam valamerre. Aztán megosztottam, és emberek érkeztek, és csatlakoztak. Majd elmentek vagy maradtak és újak jöttek és így tovább. Mindeközben a fent leírt módon, tehát fájdlamas tapasztalatokból, újabb és újabb megértések születtek, melyek nyomán-mentén változtattam, sőt, folyamatosan változtatok három éve a Közösség működésének rendjén. Ez ugyanis a dolgom. .. és teljesen fel vagyok rá készülve, hogy egy nap körülnézek és senki szeme nem csillog, senki nem áll már körülöttem, senkinek nem érték – ma azonban nem ez a helyzet, sőt: ellenkezőleg, egyre fényesebbek a szemek. Megyünk tehát tovább.

ad 4
Hogy ez azt jelenti, hogy nekem mindent szabad? Nem. Épp ellenkezőleg. Nagyon nem. Folyamatos önkorlátozásban vagyok, épp az által, hogy Ügyet szolgálok, és Közösségben működöm. Az én funkcióm lényege, hogy bízom. Bízom magamban, az érzéseimben, és bízom másokban. Bízom és átadok feladatokat, egyre többet és egyre többeknek – a bizalom lényegi eleme tehát, hogy korlátozom magam. Ez számomra a vezetés lényege is. A bizalom, a korlátozás, a szeretet, az elfogadás. Ettől szolgálat. Lábmosás. Ami Tér, mert korlátlan, maximális és végleges a korlátok között – és Keret, mert világos felhatalmazás, világos feladatra. A vezetés számomra tehát visszavonulás, mert így nyílik tér másoknak – és önmagam korlátozása, hiszen azzal hogy valaki másra bízok egy feladatot, már az Ő felelősségi köre, amibe nekem NEM SZABAD beleszólnom. Egyáltalán nem. Az én felelősségem, hogy ki áll ott, de az, hogy ő ott mit csinál már az övé. A vezető sokakkal konzultálhat, de végül egyedül dönt. És totális felelőssége van. Igazi és erős Közösség csakis így épülhet. Mind vezetők vagyunk, mind szolgálunk – a Mit és a Hol a nagy kérdés ... a HOGYAN pedig a legnagyobb.

ad 5
Néha valóban bálványoznak. És igen, ez valóban kihívás. Eleinte persze nagyon imponált. Aztán menekültem. Aztán megtanultam elfogadni. Megértettem, hogy NEM rólam szól, hogy más hogyan lát – sőt, beleszólni sincs jogom, sőt ítélkezni sem arról, hogy ez jó vagy sem. Van viszont felelősségem. Felelősségem, hogy mások figyelme ne befolyásoljon, megmaradjak annál, amit jónak érzek, ahogy jónak érzem, itt és most, pillanatról pillantra – ÉS – felelősségem, hogy őszinte legyek, átlátszó és érthető, hogy magam ne tévesszem meg, és minél kevesebb felületet adjak annak, hogy mások magukat megtévesszék. Más szavakkal: felelősségem a példa. Tettek és szavak. Felelősségem ÉLNI is a megértéseket, nem csak beszélni róluk, tehát törekedni megvalósítani, amit érzek, és igen, őszintén vállalni azt is, mikor "bukom" épp. ... Öröm, ha Egy Irányba tartunk, ha többen megyünk, ha fogjuk egymás kezés és dalolunk, de a lényeg nem ez. Nem mások miatt csinálom. Hanem az Én miatt.

ad 6
Másrészt abból, hogy egyre többen követnek nyomon, figyelnek, merítenek olykor erőt a tevékenységemből, sőt, érkeznek meg személyes, legmélyebb témáikkal írásban és szóban hozzám, napról-napra – mindebből megértettem, és immár elfogadtam, hogy tanító vagyok. Nem mint én, a Tanító, aki hű de nagy ember, hanem, mint én, Egy Ember, akinek emberi alapfunkcióm, kötlességem, hogy átadjam, amivel már nyugalmam van. Nem, nem vagyok kész. Épp EZ a lényeg, hogy nem is leszek, és nem is kell legyek, mert mind járjuk az utat, és mindenkinek VAN mit adni, és mindenkitől VAN, aki kaphat, tehát fontos egymás rendelkezésére álljunk, hogy a tapasztalatainkkal, és főleg a megértéseinkből fakadó nyugodt derű fényével segítsük egymást az úton. Ezért tehát a Serpa Szolgálat és a Figyelem Közösség, mint tér és keretek. Mert ez nagyon-nagyon fontos. Hogy MIND tanítók vagyunk, mesterek és taníványok, mindannyian. Pásztorai EGYmásnak, folyamatosan – ahogy vezetők is, és szolgák is, hiszen minden vezető tanító, ha tetszik mester, és minden tanítvány vezető, és így tovább. 

ad 7
SOK ellentmondás van. Egy csomó témában, és lesz is még. Nagyon fontos. Az elefántot tapogatva én is hol kígyónak, hol oszlopnak véltem azt – és máig gyakran keverem a felfelé mutató ujjat a Nappal, magam a Forrással. Nyilvánvalóan van egy csomó ellentmondás aközött amit három éve, és aközött, amit ma tudok, érzek, írok. De ez értékes. Ez ÍGY van jól. Az lenne a gond, ha nem így lenne. Mutatja, hogy változom, változunk. És mély-mély nyugalmam van abban, hogy az irány jó. Onnan tudom, hogy én magam egyre jobban vagyok – és egyre többet tudok adni másoknak. Márpedig a fa a gyümölcséről ismerszik, és arról, hogy szeretik az emberek, és ízlik nekik, és értéknek tartják. Ebből látom, hogy a gyümölcs jó – tehát a fa is jó. Rend-ben van. Rend Van.

ad 8
Speciális tapasztalatom és saját élményem, hogy akinek az élete valamely terültén nincsen harmónia, az valamely lelki témában komoly fejlődési lehetőség előtt áll, más szavakkal: kihívásokkal néz szembe, még más szóval: válságban van. E tekintetben mindegy, hogy betegség sújtja, vagy a megélhetése van válságban, vagy a munkahelyén nagy a stressz, amit nehezen visel épp. ... Másrészt persze nagyon ritka, aki teljes harmóniában van, de nincs is is ilyen elvárás. Viszont akinek megélhetés, vagy pénz gondot okoz, arról családlátogatás nélkül is tudható, hogy kibilent állapotban van, nincs épp Rend az életében – vezetői felelősség ezt észrevenni, és erre tekintettel lenni. ... Miatta is, hogy az ő kibontakozását és erősödését mi szolgálja, pl. függés vagy kompenzálás nem – és az Ügy miatt is mert nem lesz olyan, ha nem vagyok jól. Ez is nagyon-nagyon fontos. Hogy azt csináljam, amit játékos jókedvvel tudok csinálni, és csak addig csináljam, amíg így megy. Sose igaz, hogy nem hagyhatom abba. Igenis abbahagyhatom. Bármit. Bármikor. ... és csinálhatom azt, amit SZERETEK csinálni. Sőt. Jobb lesz nekem és mindenki másnak is, ha AZT csinálom, amit szeretek csinálni. Ezt is tapasztaltam. A félelmeim FELÉ Lépni a Jó Út.

ad 9
Elfogadom, hogy lehetnek olyanok, akik szerint nem vagyok azon a szinten, hogy felelősséget vállajak egy ekkora Közösségért. Sőt, ez NAGYON fontos. Nem szabad megalkudni. Ha aggályos az ügy, vagy a hely, vagy a mód, vagy a személyem, vagy bármi – ha tehát nem bízol, akkor jó nem maradni, hanem lépni, tovább, amikor időszerű, ahogy érzed. ... Másrészt NEM VÁLLALOK felelősséget a Közösségért. Egyáltalán nem. Hanem: MAGAMÉRT vállalok felelősséget. ... Óriási különbség. Nagyon-nagyon fontos. ... Nem másokat küldök valahová, hanem én magam megyek. Elöl. ... Öröm, ha jössz Te is, de egyáltalán nem elvárás. ... Abban pedig mély-mély nyugalmam van, hogy Én a helyemen vagyok, a dolgom Ez, az Irány Helyes, és Így JÓ csináljam. ... olyannyira, hogy most is nagyot lépünk épp, sokak segítségével. ... Rendezés-rendeződés van. És ez JÓ így.

: )

Szeretettel,
István 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
cérnácska képe

Kedves István, írtam először

Kedves István,

írtam először egy elég hosszú választ, amit visszaolvasva és mindent összegezve arra döbbentem rá, hogy teljesen bizalmatlan vagyok. Valószínű, hogy ebből fakad az előző, kicsit erősebb hangvételű, támadó írásom, és az összes rossz érzésem ezzel a pénz dologgal kapcsolatban. Eddig is éreztem, hogy bizalom terén nem kerek nálam minden, most azonban már biztos vagyok benne. Néha nehezen viselem a változást, talán ezt is éppen a bizalmatlanságom miatt.  
Egyébként pedig örülök a válaszodnak. Tiszta, sokatmondó. Köszönöm, hogy ilyen bőven kifejtetted a véleményedet. Jó volt végigolvasni.  Kicsit más fényben látom így az egészet. Azzal persze eddig is egyetértettem, hogy rend a lelke mindennek, és mint írtam, értem a részvények szükségszerűségét, nem a 3000 Ft-on háborodtam fel, (bár meggyőződésem, hogy a pénz a legkomolyabb problémák forrása nem törványszerűen, de általában) hanem az önkéntes munkával kapcsolatos gondolataidon.Természetesen elfogadom a vélemények különbözőségét, hiszen mindannyian különbözünk egymástól.

Az utolsó bekezdéshez...hallottam már ilyet valakitől, nem ennyire finom megfogalmazásban, akkor még kinyílt a bicska a zsebemben. Már nem. Konkrét dolgok vannak amikkel nem tudok békében maradni, de még nem megyek. Valami ide húz még, valami nincs kész, amiért itt vagyok. Lehet, hogy jó nem maradni, ha aggályos valami, vagy valaki. Nekem azonban most szükséges maradnom. Nem érzem időszerűnek a búcsúzást. Egyszer hirtelen felindulásból már elköszöntem, mégis itt vagyok. Nem véletlenül.

 

Üdvözlettel

Flóra

Joós István képe

Öröm ez most.Nagy! : ))

Öröm ez most.
Nagy!

: ))